Ágó: 1621. október 21-én Mária társaival Lüttichből (a mai belgiumi Liège) római zarándoklatra indult, hogy bátor tervüket a rendalapításról a pápa elé vigyék. Az 1500 mérföldes gyalogút után, mely a fagyos Alpokon át vezetett, Szenteste érkeztek meg Rómába, a Piazza del Popolóra.
Reba: A jubileumi ünnepségünk is a Popolón kezdődött, amikor megérkeztek a térre a német zarándokok, akik 2003 óta – szakaszokban – megtették a teljes Lüttich-Róma távolságot. Miután megérkeztek, egy közös igeliturgián vettünk részt, majd egy koncert kezdődött. Sokan készítettünk a XVII. századi viseletbe öltözött zarándokokkal közös fényképeket is.

Ágó: Mária háromszor tette meg gyalogosan Rómába az utat. Minden útnak az volt a célja, hogy a pápa áldását adja az újszerű női apostoli rend alapítására. A pápával való személyes találkozás után bízvást remélhette, hogy ez sikerül is, de a kérelmét végül elutasították, mert XV. Gergely pápa a püspökök és bíborosok hatáskörébe utalta a kérdést, akik között többen nem nézték jó szemmel „ezeket a jezsuita nőket“, ahogyan akkoriban nevezték Máriát és társnőit. Az új, alakulóban lévő szerzetesrend sok ellenfelet szerzett magának. Azt tartották róluk, hogy engedetlenek, mert nem tartják be a tridenti zsinat női rendekre vonatkozó szabályát, miszerint női szerzetesrendek csak klauzurában létezhetnek, férfi rendek irányítása alatt, szerzetesi ruhában. Az apostoli munka pedig a papok dolga. Mária ezzel szemben nyitott házakat, apostoli munkát az emberek között, az asszonyok egyszerű öltözetét magára öltve és női vezetést a rend élén szeretett volna- Isten rendelése szerint- életre hívni.
Reba: 400 év elteltével, 2009 októberében a pápai audiencián Ward Mária szentté avatásáért imádkoztunk és egy torokkal ordítottuk: „Santa Presto” ami annyit tesz, hogy ismerjék el Ward Máriát szentnek az egyházban, hiszen nagyon sokat tett azért, hogy a katolocizmus Angliában megmaradhasson. II. János Pál pápa is nagyra tartotta Ward Mária érdemeit.

Az audiencián Benedek pápától áldást is kaptunk, nemcsak saját magunkra, hanem családjainkra, és akiket képviseltünk, a Congregetio Jesu szerzetesközösségre, iskoláira, intézményeire is.

Ágó: Mária 1611-es belső hívása után – „Vedd a társaságét…!” – a Loyolai Szent Ignác alapította jezsuita rend rendalkotmányát alkalmazta volna rendjére. A jezsuiták „missziós rendként” alapultak, hamar megfékezték az Európában ekkor (is) terjedő eretnekséget, terjesztették a hitet, iskolákat, egyetemeket alapítottak, segítették a rászorulókat. Ward Mária ezt a fajta mobilitást vette volna át tőlük – kivéve, persze Ignác azon rendelkezését, miszerint megtiltja, hogy rendjének női ága is alapulhasson. S bár Mária nem akart sem szembeszállni a jezsuitákkal, sem alájuk rendelni magát, mégis úgy érezte, ez a hivatása. A jezsuita rend szabályzata adja majd meg az ő szerzetesközössége számára is a kereteket, kivéve azt, ami a férfiakra vonatkozik, azaz a papságot. Mária rendületlenül hitte, hogy terve, amely az Istentől származik egy napon valóra fog válni. Tudta, hogy ő és társnői nem fogják megélni, hogy a rendet elfogadják a jezsuita szabályzat szerint, de derűs reménnyel halt meg, hogy ez egyszer mégis be fog következni. Közel 400 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy vágya, Isten vele és a közösségével való terve beteljesedjék.
Reba: A 400 éves jubileumi ünnepségen közel 1000 zarándok – nővérek, Ward-iskolás diákok, barátok, ismerősök, plébániai közösségek a Föld minden tájáról – a Szent Ignác templomban hallgathatott koncerteket, és vehetett részt ünnepi szentmisén, melyet a római angol szeminárium rektora, Nicholas Hudson mutatott be. Felemelő érzés volt megélni a népek sokféleségében a Lélek egységét. Az egyik legszebb pillanata volt a szentmisének, amikor mindenki a saját nyelvén imádkozta a Miatyánkot.

Reba: A sok lelki program mellett természetesen Róma nevezetességeit is megtekintettük. Jártunk többek között a falakon kívüli Szent Pál bazilikában, a Lateráni bazilikában, a Santa Maria Maggiorében, és a Szent Márk templomban. Az audienciát követően gyalog felmentünk a Szent Péter Bazilika kupolájába. Azt követően pedig a bazilika altemplomában megnéztük a pápák, köztük szent Péter és II. János Pál sírját.
Láttuk a Circus Maximust, Colosseumot, Spanyollépcsőt, Forum Romanumot, Capitoliumot, és dobtunk érmét a Trevi-kútba is.
Ágó: Egyik délelőtt egy kis Rómán belüli zarándoklaton vettünk részt, amelyen bejártunk több olyan helyszínt, ahol Mária a három római tartózkodása idején járt. Minden egyes állomáson felelevenítettük a Márival és a helyszínnel kapcsolatos eseményeket, történéseket, imákat, gondolatokat. Láthattuk Mária egykori lakóházainak helyét, az ún. Angol Kollégiumot, és több templomot, ahol a rendjének elfogadásáért imádkozott.